Hogyan lehet egy társadalmi problémát úgy elmesélni, hogy az emberek értsék és támogassák – és akár a döntéshozókig is eljuttassuk az üzenetünket? Ügyvideókkal! Ezzel, azaz a részvételi filmezés meghonosításával foglakozik a Media Universalis Alapítvány, mostani kezdeményezésükkel pedig helyi roma közösségekkel dolgoztak együtt a helyi problémák feltárásán, és azok ügyvideókon keresztüli bemutatásán.
Segítségükkel borsodi és baranyai fiatalok fogtak össze, hogy ügyvideókon keresztül mondják el: min szeretnének változtatni a saját környezetükben.
Egy ügyvideó készítése közös ötleteléssel indul, a csoport pedig együtt dönti el, miről szóljon a kisfilm. Kialakítják a képi világot, megtervezik a jeleneteket, majd leforgatják a nyersanyagot. Ilyenkor a résztvevők mindent a saját telefonjukkal készítenek: ezzel forgatnak, és a felvételeket is ezen vágják meg. A folyamat egyszerű és gyors, egy videót pár óra alatt el lehet készíteni, és bárki ki tudja próbálni. Az eredmény pedig egy olyan közösségi média-kompatibilis alkotás, amely nem csak egy problémát mutat be, hanem arról is szól, hogy hogyan juthatunk közelebb a megoldáshoz.
A kezdeményezés keretében sok témát feldolgoztak a fiatalok: több településen a ritka közösségi közlekedés, a járdák hiánya, a közösségi terek és szórakozási lehetőségek szűkössége, a szerhasználat kérdése, valamint az élelmiszerboltok hiánya is mind olyan gond, amellyel nap mint nap szembesülnek az ott élők. Ilyenkor persze felmerül a kérdés, hogy van-e ennek bármi eredménye. A válasz nagyon konkrét igen, a kezdeményezés egyik helyszínén, a kétszáz fős kistelepülésen Tomoron a megszólalások és a nyilvánosság ereje kézzelfogható változást hozott: a kéréseknek eleget téve elkezdik a közösségi ház rendbetételét, első lépésként ebben a hónapban bevezetik az épületbe az áramot.
Egy-egy ügyvideó ráadásul nemcsak a konkrét, mindennapi problémák bemutatására alkalmas, hanem arra is, hogy elvi és etikai kérdéseket vessenek fel rajta keresztül a fiatalok: több videóban is foglalkoztak az emberi jogokkal és a szabadság kérdéskörével. Közösen gondolkodtak arról, hogy mit jelent számukra a szabad véleménynyilvánítás, az egyenlő bánásmód, a biztonság vagy éppen a lehetőségekhez való hozzáférés. Ezek az alkotások így arra is képesek, hogy segítsenek megfogalmazni a fiataloknak a számukra fontos értékeket, hogy megismerjék a jogaikat, és a közös munka során párbeszéd induljon a körülöttük zajló társadalmi folyamatokról, egy igazságosabb, szabadabb világ lehetőségéről.
A módszer nem csak civil, hanem filmes körökben is elismerést váltott ki: az egyik ügyvideó, a „Nina konditerme" című kisfilm díjat nyert az Országos Függetlenfilm Fesztiválon: “A gazdag Nina szép testet szeretne építeni, és mivel nincs a faluban konditerem, ezért megrendel egyet sok pénzért. A beszerzés folyamatát egy reality showban követhetjük nyomon. A történetben egy szerelmi szál is megjelenik, amely Nina féltékeny pasija és a jóképű riporter közti pokémon-összecsapásban ér a csúcsra.”
Az Alapítványt 1994-ben hozták létre az ELTE média képzésének támogatására, de az intézménytől független működéssel. Az Alapítvány munkájának központi eleme az amatőr és részvételi filmezés eszközeivel a roma reprezentáció erősítése, gyakori módszerük a részvételi akciókutatás.
